Mire használták a citromlevet a kora újkori kémek? Hogyan jelenik meg az István, a király rockoperában a mohácsi csata? Milyen szerepe van az iskolai történelemtanításnak nemzetközi együttműködésekben? Ezek a kérdések is felmerültek az MCC Tanuláskutató Intézet, az MCC Középiskolás program és a TEV İnanç Türkeş Özel Lisesi együttműködésében megvalósult Mohács 500 Dialogue projekt július 30-án megrendezett zárókonferenciáján és könyvbemutatóján.
A rendezvényt Dr. Constantinovits Milán, az MCC Szakmai és oktatási ügyekért felelős igazgatója, Ahmet Cem Durak, a TEV İnanç oktatója és a projekt török koordinátora, és Dr. Setényi János, a Tanuláskutató Intézet igazgatója nyitotta meg.
A megnyitó után Dr. Szuromi Kristóf, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének adjunktusa a mohácsi csatát mint lieu de mémoire-t, azaz emlékezeti helyet elemezte felvezető előadásában. Azt mutatta be, hogyan vált Mohács a magyar kulturális emlékezetben egy történelmi csatánál jóval többet jelentő nemzeti szimbólummá. Bár a 17. század végi felszabadító háborúk egy időre lezárni látszottak a traumát, a 19. századi nemzeti gondolkodás Mohácsot ismét a függetlenség és a korábbi nagyság elvesztésének jelképeként értelmezte. Az 1848–49-es szabadságharc leverése, a világháborúk, Trianon és 1956 emlékezete később szintén 1526-hoz kapcsolódtak, mint a nemzeti tragédiák hosszú sorának feltételezett kiindulópontjához. Mohács így a magyar kulturális emlékezetben a gyász és a történelmi veszteségek szimbolikus helyszínévé vált.
Ezt követően Dr. Fodor Richárd, a Tanuláskutató Intézet kutatásvezetője és a projekt szakmai felelőse mutatta be a nemzetközi együttműködés eredményeit összegző angol nyelvű, Mohács 500 Dialogue – Centuries of Conflict and Connections címet viselő kötetet. Beszédében gratulált a projektben részt vevő középiskolás diákoknak és köszönetet mondott a közreműködő tanároknak, történészeknek, illetve a kötetet és a rendezvényt lehetővé tevő stábnak is.
A tanulmánykötet egy tizenkét hónapos magyar–török együttműködés eredménye. Az elmúlt tanévben megvalósított diákprojekt során négy, középiskolásokból álló török-magyar nemzetközi diákcsoport összesen 16 diákja dolgozott együtt tanárok, mentorok, történészek és történelemdidaktikai szakértők támogatásával. A projekt célja nem egyetlen közös történelmi narratíva kialakítása volt, hanem olyan szakmai párbeszéd megteremtése, amelyben a résztvevők összevethették forrásaikat, kérdéseiket és eltérő történeti nézőpontjaikat.
A konferencia központi részében a négy magyar–török diákcsoport mutatta be kutatásainak eredményeit szintén angol nyelven. Előadásaik a mohácsi csata kommunikációs és hadvezetési problémáival, a Bécs 1683-as ostromához kapcsolódó diplomáciai és hírszerzési hálózatokkal, a korai török–magyar kulturális kapcsolatokkal, valamint az 1849 utáni magyar politikai emigráció oszmán birodalmi történetével foglalkoztak. A prezentációk megmutatták, hogy a közös múlt nem csupán háborúk és konfliktusok történeteként értelmezhető, hanem kulturális kölcsönhatások, személyes találkozások, diplomáciai kapcsolatok és egymással versengő emlékezetek történeteként is.
A programot Hegyi Lili Gerda, az MCC Média Iskola hallgatója moderálásával pódiumbeszélgetés zárta, amelyen Dr. Fodor Richárd, Dr. Setényi János és Ahmet Cem Durak vett részt. A beszélgetés felidézte, hogy a projekt első gondolata egy nemzetközi összehasonlító kutatásból és az MCC 2024-es törökországi diákútjából nőtt ki. Szó esett a nemzetközi együttműködésekről, mint a német–francia, skandináv, ázsiai és V4-es tankönyvprojektekről, a konfliktusokat feldolgozó és regionális identitást építő célokról, a történelemtanítás céljairól, a történelmi tudat különböző formáiról, valamint arról is, hogyan egyeztethető össze a nemzeti identitás fejlesztése más országok nézőpontjainak megismerésével.
A résztvevők a projekt legfontosabb eredményei között emelték ki a valódi nemzetközi párbeszédet, az elmélyült forrásfeldolgozást és azt, hogy a diákok számukra korábban ismeretlen társakkal és történelmi témákkal dolgozhattak együtt. Elmondásuk szerint a legnagyobb nehézséget a szűk időkeret és az eltérő programok összehangolása jelentette. A nyomtatott, nyílt hozzáférésű kötet ugyanakkor maradandó bizonyítéka annak, hogy megfelelő szakmai támogatással a tehetséges középiskolások egyetemi szintű kutatások folytatására is képesek.
A konferencia oklevélátadással folytatódott, amely során a diákok, mentoraik egész éves munkáját jutalmazták egy-egy elismerő dokumentummal és ajándékcsomaggal. Zárásként pedig a szervezők kiemelt elismerésben részesítették Alpár Benedeket, a magyarországi projektmegvalósítást koordináló junior kutatót.
Gratulálunk a résztvevőknek!
